Azon az őszi napon az akkor még Nyugat-Németországban élő Csilla Freifrau von Boeselager bekopogtatott Kozma Imre zugligeti plébános ajtaján. A rövid bemutatkozás után máris a hiányosan felszerelt kórházakról, szociális otthonokról, a kisnyugdíjasok, a több gyermeket nevelõ családok megélhetési gondjairól, az erkölcsi értékrend, a lelki élet zavarairól és a segítségnyújtás módjairól beszélgettek. Csilla bárónő azt a lelkipásztort találta meg, aki nemcsak a pasztoráció révén tartotta össze plébániája közösségét, hanem a tágabb értelemben vett karitatív szolgálatban testet öltő testvéri szolidaritást is képviselte. Ezért történhetett meg, hogy a zugligeti katolikus közösség tagjai vállalták a Csilla bárónő által Magyarországra küldött adományok kórházakba, idősek és beteg gyermekek otthonaiba vagy a nélkülöző családokhoz való eljuttatását, s eközben egyre szélesebb körben térképezték fel a segítségre szorulókat.