Varga János atya 2009 Karácsonya után tért haza háromévenként esedékes szabadságára Argentínából. Az Isteni Ige Társasága, népszerű nevén a Verbita Rend missziósa 2003 óta él a szubtrópusokon, a dél-amerikai ország Misiones tartományában szolgál.

"Padre Juan" már-már igazi latin-amerikai, pedig a Heves megyei Szihalomról származik. - Felnőtt megtérő vagyok, isteni megszólításra, 28 éves koromban léptem be a Verbita Rendbe - árulta el magáról János atya.

A magyar verbiták a két világháború közötti években és a rend hazai betiltását követő évtizedekben is szép számban tevékenykedtek a tengerentúli országokban, de az utánpótlás 1956 után elapadt. A rend a missziókból hazatért idős missziósok és külföldi rendi tartományokból érkezett fiatalok segítségével újraindult, és napjainkra már két fiatal missziós is a régiek nyomába lépett. A másik magyar rendtag, Lányi Béla a Fülöp-szigeteken szolgál.

Az Iguazú Egyházmegyében immár száz éve működnek a világ legkülönbözőbb részeiről érkező verbiták. Argentínában azért van szükség ma is külföldről érkező missziósokra, mert még mindig nincs elég helybeli pap. - A rend konstitúciója azt mondja, hogy addig vagyunk egy helyen, amíg a helyi közösségből nem születik annyi hivatás, hogy átvegyék a helyünket. Amikor a püspök atya közli, hogy fiúk, köszönöm a munkát, de most már van elég papom, akkor mi átadjuk a helyünket. De itt még nem tartunk... - meséli János atya.

A Brazília, Paraguay és Argentína találkozásánál található Misiones tartomány a gyönyörű Iguazú-vízesésről és a 18. századi jezsuita redukciókról, indiánok számára alapított kis városállamokról nevezetes, amelyeket aztán a gyarmatosítók mohósága elpusztított. Az emberek azonban arrafelé megmaradtak vallásosnak.

A Karácsonyt verőfényes időben ünnepelték, havat az ottaniak sohasem látnak. Jézus születésének ünnepére 2009-ben a plébániaközpontban a korábbi, fából készült és nemrégen leégett kápolna helyén új, kőből épített temlomocskát emeltek, amelyet Mária Szeplőtelen Szívének dedikáltak. Tornya még nincs, de talán hamarosan az is lesz...

Argentínában mindenhol sok a gyerek, a nép nagyon családszerető. A hívek között vannak módosabbak, de a családok többsége szegény. János atya egyik szívfájdalma, hogy az ottani szokás szerint a különböző társadalmi rétegek egymástól elkülönülten élnek. A gazdagok például misére is külön kápolnába járnak.

- A szegénység, a nincstelenség azonban nem rontja el az argentinok kedvét. Ezt érdemes lenne eltanulni tőlük. Az ő istenképük egészen más, mint a mienk, európaiaké. Európában túl van hangsúlyozva a szenvedő Jézus, pedig ő nemcsak szenved, hanem boldog is! Jézus azt mondta, örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek! Ennek van most is itt az ideje, nem a kesergésnek - állítja János atya.